T A R
A Nyugati-Mátra peremén, a Zagyva völgyében fekvő csevicéiről híres község. A csevice-források a Csevice-patak mentén fakadnak, az Ágasvárra vezető turistaút mentén.
A falu első írásos említése 1256-ból származik. Ekkor a Rátóti nemzetség birtoka. A 15. században mezővárosi rangot kapott, de a török hódoltság után azt elveszítette. A török időkben elpusztult.
Templomát Szent Mihálynak szentelték; szentélye a 13. századból, hajója a 15.-ből való. A templombelsőben 15. századi freskók találhatók, de középkori a templomot körülölelő fal is. Templomkertjében 19. századi sírkövek láthatók.
A község leghíresebb földesura „pokoljáró” Tari Lőrinc volt, Zsigmond király bizalmas embere. Érdemeit akkor szerezte, amikor 1401. április 28-án a főurak Budán rátámadtak Zsigmondra, azt követelve, hogy az uralkodó űzze ki a kiváltságokat élvező idegeneket az országból. Azzal fenyegették, ha nem így tesz, fogságra vetik. Az uralkodó védelmére csak Tari Lőrinc rántott kardot, akit aztán a támadók össze is kaszaboltak.
Gyógyulása után hűségéért a király bizalmasa: pohárnokmester, étekfogó, majd fősáfár, valamint Hont és Nógrád vármegyék ispánja lett. Szerepe volt abban, hogy 1407-ben Zsigmond Pásztónak Budával azonos kiváltságokat adományozott. Tari Lőrinc később az irodalomba is bevonult: írországi „pokoljáró” útját – amit a Szent Patrick-sziget kénes barlangjához tett – Tinódi Lantos Sebestyén énekelte meg.
A faluval kapcsolatos linkek:
http://tarilaci.gportal.hu/gindex.php?pg=4849957&nid=940943
http://www.civertan.hu/legifoto/legifoto.php?page_level=745
http://wiki.utikonyvem.hu/hu/index.php?title=Tar_L%C5%91rinc_udvarh%C3%A1za_%28Tar%29